Bodrogkeresztúri kerámia

Kedvenceink a bájos figurák

Alig akad olyan család, ahol ne lenne egy váza, vagy dísztál Bodrogkeresztúrból, de legalábbis egy a kis figurák közül. Gyerekkoromban nagymamák, édesanyák adták feladatba nekünk, unatkozó kisiskolásoknak a nyári szünetben, hogy gondosan és nagyon óvatosan töröljük át őket.

Tokaj-Hegyalján, különösen Sárospatakon nagy hagyománya volt a fazekasságnak, ha másért nem, a pataki tál miatt ezt sokan tudják. Ott a kerámiagyártás kisebb döccenők után ma is működik, sőt, csak ajánlani tudjuk a kíváncsi kirándulóknak, ne hagyják ki sárospataki programjukból. A bodrogkeresztúri üzem azonban bezárt a rendszerváltás után, így lassan feledésbe merül. Emlékét viszont őrzi a Bott Pincészet, akik azzal, hogy az üzemépületet felújították, s itt rendezkedtek be, megmentették a falu történetének ezt a kis szeletét.

A kerámiakészítő üzem alapítója, Ullrich Károly már 11 évesen inaskodott édesapja mellett, aki a herendi porcelángyár főkorongosa volt. Tanult Németországban is, majd kisebb kitérők után tanítónő feleségével és két fiával Bodrogkeresztúrban telepedett le.  A keresztúri kerámiagyártás mellett az ő vezetésével alakították meg városi értelmiségek, tanárok, ügyvédek a Pataki Kerámia Manufaktúrát is 1926-ban. 

Bodrogkeresztúron mikor 1962-ben nyugdíjba vonult, fia, József folytatta a családi hagyományt. A család mindig is kitartó munkát végzett, az üzem képes volt alkalmazkodni a változó időkhöz, a világháború alatt hadiüzemek részére kerámia-alkatrészeket gyártottak, aztán a Magyar Adócső Gyárnak kerámiaszigetelőket elektromos eszközökhöz, sőt még hordozható cserépkályhát is. A Bodrogkeresztúri Kerámiaszövetkezet fénykorában kétszáznál is több embert foglalkoztatott, Dél-Amerikától Svájcon keresztül Finnországig keresték a portékáit.

A szocializmusban pedig igazi divatja volt az itt készült tálaknak, vázáknak, és persze a figuráknak. Neked van kedvenced?