Erdőhorváti kovácsműhely

Sajgó Mátyás egykori műhelye

Sajgó Mátyás 1932-ben vágott bele az üzletbe, azzal kezdte, hogy az erdőhorváti patak partján műhelyt épített.

A követ sárba rakta, belülről a falat is sárral betapasztotta, a padló földjét ledöngölte. Ha a kis ablakon – és a nyitott ajtón- át nem jött be elég fény, petróleumlámpát vagy gyertyát gyújtott.

Csak szögeket vett, a szerszámait maga készítette. A kalapács, a kovácsfúró, a fogó és a piszkavas mindig elől volt, a többit, amit épp nem használt, a kicsiny padlásra pakolta, csak néhány fokot kellett fellépnie a létrára, hogy elérje.

Persze, a satupad, a fújtató és az üllő helye is fix volt, nemcsak a súlyuk, hanem a szabadkémény miatt is. A sarokban meg ott állt a cinvödör, mert ahol tűz van, oda kell víz is. A kovácsmester csak kilépett az ajtón, és megmerte a vödröt a patakban.

Volt kovács a szomszédos Tolcsván és Háromhután is, így elsősorban a falubelieknek, az erdőhorvátiaknak dolgozott. Így is volt annyi munka, hogy az egész család megéljen belőle. 6 forintért ütött fel egy patkót 1956 előtt, akkor ebből 2 kiló kenyérre tellett. Egy ökörre patkót 30 forintért készített, és fel is ütötte, egy lóra pedig 60 forintot kért ezért a munkáért.

Aztán ahogy telt az idő, a fiatal kovácsból Mátyás bácsi lett, 1970 után már nem dolgozott aktívan, halála után 1975-ben pedig végleg bezárt. Fia, Zoltán nem folytatta a mesterséget, így most ERDŐHORVÁTI érdekessége a műhely.

Az erre járó turista uzsonnázhat, megpihenhet egy padon, aztán átsétálva a patak túloldalára beleshet az ablakon vagy az ajtón. Minden ugyanúgy, ugyanott. Mintha épp most ugrott volna át a mester a szomszédos kocsmába szomját oltani…

Erdőhorváti

Tokaj-Hegyalja kissé kieső települése Erdőhorváti, de aki elmegy a szomszédos Erdőbényére, annak már biztosan érdemes átruccannia. Elsősorban természeti szépségei, gyönyörűen felújított házai, vendégházai vonzzák a turistákat. Amit pedig mindenfelé emlegetnek Hegyalján, az a híres erdőhorváti perec…