Füzérradványból Argentínába
A szállodaüzemeltető grófok
Az 1848-49-ből a magyar néplélekbe keserűen ivódott be Alfred Windischgrätz császári tábornagy neve, akinek fia vette meg 1875-ben a sárospataki uradalmat. Unokája, Lajos viszont már magyarnak vallotta magát, dédunokája pedig az egyik legrégebbi, történetét a honfoglalásig visszavezető magyar nemesi családba házasodott be. Mária Magdolna, vagy ahogyan becézték, Mady, 1930. július 8-án kötött házasságot gróf Károlyi Istvánnal.
Az esküvő
A „Sárospatak” nevű lap mellett a filmhíradó is részletesen beszámolt az abszolút magyar külsőségek között, fejedelmi pompával megtartott menyegzőről. A vár „piros-fehér-zöld bengáli fényben tündökölt”, a lampionokkal díszített kertben két cigányprímás kuruc nótákat játszott.
A vőlegény vörös bársony díszmagyart, farkaskacagányt viselt, a 19 éves menyasszony ruháját a fővárosban a Sziget utcai ipariskola növendékei varrták. Öltözékét egy smaragddal és igazgyöngyökkel díszített boglárokból álló főkötő tette különlegessé. Eredetileg Brandenburgi Katalin haját díszítette az ékszer, amikor 1626-ban Kassán hozzáment Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez. A koszorús lányok szintén magyaros, rózsaszín ruhát viseltek, és persze a násznép is kitett magáért.
Az estét másnap délben követte az egyházi áldás, ahol természetesen már másik ruhában jelent meg a menyasszony. A kézfogó után az ifjú pár a Kőkapui kastélyba lovagolt, ahol a tó partján pihenve pisztrángot, rákot halásztak, majd másnap Belgiumba utaztak.
Az első hotel Füzérradványban
Hazatérve az elsők közt érezték meg, hogy valamit változtatniuk kell, s a fiatalasszony ötletére a füzérradványi kastélyban szállodát alakítottak ki. A kastélyszálló népszerűsége még a lillafüredi Palotaszállóét is lekörözte, politikusok, mágnások, a kor celebjei síeltek, lovagoltak, golfoztak a Füzérradványi kastély parkjában.
A zempléni birtok mellett Fóton töltöttek sok időt, ahol ma legidősebb fia, László él a régi kastélyban. A vadászatot, lovaglást kedvelő asszony a második világháború legvégén négy gyermekével külföldön élő rokonokhoz menekült. István gróf iránti szerelme és a honvágy azonban hazahúzta 1946 májusában. Azt gondolták, boldogulhatnak Magyarországon is, Károlyi „ellenállási múltja” miatt a szállót egy darabig üzemeltethették, de ez a reményük szertefoszlott, mikor a 1949-es államosítással mindenüket elveszítették. A család a zöld határon át, hol együtt, hol külön menekült – Mária legkisebb gyerekét a hátizsákjába, és egy maroknyi vagyont a zsebébe rejtve.
Az a bizonyos főkötő
S itt térjünk vissza egy gondolat erejéig a főkötőhöz, azaz hogy kinek mi lehetett a zsebében és mikor. „A főkötőre vonatkozóan egy VALUTÁRIS BŰNÜGY ad magyarázatot. 1965-ben KÁROLYI SÁNDOR argentin állampolgár, Ede és Boriska nevű testvéreivel, RÁBAFÜZESnél kiviteli engedély nélkül próbálta KICSEMPÉSZNI a gyöngyös főkötőt az országból, azzal az átlátszó indoklással, hogy ők azt Angliából hozták magukkal. A bírósági ítélettel elkobzott nemzeti ereklyét a Magyar Nemzeti Múzeum 25 000 forintért váltotta meg – írta a Múzsák Múzeumi Magazin 1967-ben.
A második hotel az óceán partán
A sárospataki várból az óceán partjára vitt az utuk
A család nem állt meg Ausztriában, hanem Argentínában kezdtek új életet. Az újrakezdéséhez a Villa Gesell nevű falut választották, 400 kilométerre délre Buenos Aires-től. Először teaházat nyitottak, majd 1952-ben elkezdték a „Pipach” projektet: a szintén magyar származású Tomás Semsey-t egy cukrászda és hotel tervezésével, építésével bízták meg az óceán partján. A Pipach szálló három szobával indult, fokozatosan bővítették, „María” főzött, „Esteban” karbantartotta a házat és a napi bevásárlást intézte. A hotelt István gróf haláláig üzemeltették, ez volt az otthonuk is. Aztán Mária a hatvanas évek végén (más írások szerint 1974-ben) legkisebb fiával az Egyesült Államokba költözött, 2004-ben halt meg Washinghon D.C.-ben.
A Pipacs szálló a 60-as, 70-es években a fiatalok kultikus helyévé vált, mivel Villa Gesell még akkor is eldugott helynek számított, így a hippik paradicsoma lett. A szálló a település aranykorának szimbóluma, ma múzeum. A faluról szóló könyv egyik fejezete őrzi a magyar nemesi család argentin történetét. Az általuk épített 70 fő befogadóképességű, rusztikus felületű ívelt helyiség még ma is felismerhető az épület alsó ívében.
