Szükségből világörökség

A hercegkúti pincesorok története

Úgy 300 éve volt, mikor a mai Stuttgart környékéről nézve Hegyalja kánaánnak tűnt. A szakadatlan háborúk, francia rablóhadjáratok igencsak megtizedelték a német lakosságot, aztán mikor kicsit békésebb időszak következett, gyorsan gyarapodni kezdtek, ettől viszont óriási lett a nyomor.

A német jobbágyok ráadásul még mindig röghöz kötve éltek, a földesurak jóváhagyásával házasodhattak, engedélyt pedig csak az kapott, aki más vidékre akart költözni vagy háza volt. Az pedig keveseknek volt, mert a családban a legkisebb fiú örökölte a házat, a többieknek a vándorbot jutott.

1712-ben aztán Németország minden templomában kihirdették a szatmári békét, és a nélkülöző svábok meglátták a lehetőséget. No meg a toborzók is, akik szórólapon hirdették, nálunk várják az istenfélő, dolgos embereket. Persze, hogy várták, szükség volt a munkáskézre, mert a szabadságharc és a kolera sokakat elvitt. 

Trautsondorfból Hercegkút

Így érkeztek meg a svábok a sárospataki uradalomba Trautson herceg birtokára, Trautsondorfba, azaz Trauczonfalvára. Aztán ahogy fordult a történelem kereke, 1904-ben vagy ’5-ben magyarosítani kellett a nevet, s a hercegre emlékezve lesz Hercegkút a falu neve.

Nos, paradicsomi állapotok voltak ígérve, de a halálosan kifáradt, a Dunán fából összerakott bárkákon, majd Budáról szekérrel, gyalog érkező svábokat építőanyag sem várta itt. Ezért aztán a közeli domboldalon a földbe vájtak üregeket, arra fakunyhót ácsoltak, hogy át tudjanak telelni. A falu helyén akkor még erdő és bozót volt, először azt kellett kiirtani, s utána kezdődött csak a telekosztás, de évek teltek el még, míg a vájatokból pince lett.

Gombos-hegy és Kőporos

Kőből háromszög alakú homlokzatokat raktak, rá faajtót akasztottak. A Gombos-hegyen általában többágú, a Kőporoson egyágú pincéket alakítottak ki, ahol a tárolótér mindig alacsonyabban van, mint a bejárati ajtó küszöbe, hogy mindig hűvös legyen lenn.

A tufába vájt világörökségi borpincék Hercegkút két oldalán húzódnak, a bor és a csend mellett mindkettő fantasztikus panorámát is kínál. A Gombos-hegyi – szinte mértani szabályossága miatt – „fotogénebb”, fölötte kálvária vezet a dombtetőn álló kápolnához, ahonnan a sárospataki várig ellátni. A Kőporoson viszont játszóteret és kis piknikező ligetet találunk, sőt, egy vadonatúj látogatóközpontot is.