A Király dűlő titkai a boron túl…
Évszázadok óta a dobogón
Tokaj-Hegyaljára, s benne dűlőire nézhetünk úgy, hogy csak a bort figyeljük, ami ott terem. És nézhetünk Hegyaljára, s benne a dűlőkre úgy is, mennyi minden kincset, tudást, történetet rejtenek a boron túl. A egyik legkülönlegesebb közülük a Király dűlő.
Királyi panoráma
Mikor még semmit nem tudunk róla, az első dolog, amivel megérint, az innen nyíló panoráma. Ez az a hely, ahol a legamatőrebb fotós is (mint e sorok írója) ámulatba ejtő képeket készíthet. Eljutni Hegyalja egyik legmagasabb pontjára nem a legkönnyebb, érdemes egy terepjárós dűlőtúrára befizetni, s csupán a végén felkapaszkodni a hegyre gyalogszerrel. Lábunk alatt vöröslik a föld, előttünk zöld tengerként terülnek el az ültetvények, s valahol a távolban a Mád és Mezőzombor közötti Bortó kékje is felcsillan.
Fejedelmi tulajdonosok
A dűlő neve összeforrt a Rákóczi család történetével, 1635-től a szabadságharc bukásáig, illetve a család másik, bécsi udvarhoz hű ágának kihalásáig, azaz egészen az 1700-as évek elejéig ők birtokolják. Ez az az időszak mikor először említik a dűlőt Öreg Király néven, s ez az az időszak, mikor a tokaji bor „világhírű” lesz.
A kiváló dűlőt mindig is előkelő családok birtokolták, a történelem kerekének forgása szerint kapták adományként, majd veszítették el. Volt tulajdonosa például Hunyadi János; akinek fia Mátyás, már királyként, Szapolyai Jánosnak adta, aki viszont a mohácsi vész után elveszítette.
A főnemességen kívül jelentős birtokos volt a katolikus egyház is. A dűlő első írásos említése arról szól 1280-ban, hogy a mádi Király-hegyen Anjou Erzsébet, IV. László felesége szőlőket adományoz a késmárki plébániának és a leleszi Szent Kereszt premontrei rendi konventnek. Volt itt területe a pálosoknak is, majd a sátoraljaújhelyi piaristáknak, mégpedig egészen a 20. század közepéig.
Egy-két kisebb parcellát kiérdemelt néhány kis- vagy középnemesi család is, például a Tokaj várát egy ideig birtokló Serédy, vagy az ismerősen csengő nevű Szepsy család.
300 éve első osztályú dűlő
Tokaj-Hegyalján szeretik hangsúlyozni az egyes dűlők sajátos jellemzőit, és úgymond dűlőszelektált borokat kínálnak nekünk. Bél Mátyás amellett, hogy evangélikus lelkész volt, a földrajztudományokba is alaposan beásta magát. 1730 körül összegyűjtötte az információkat a termelőktől és a földbirtokosoktól, majd ezek alapján osztályozta a dűlőket, nagyjából a burgundi eredetvédelmi rendszerhez hasonlóan, ami Európa egyik legjobb ilyen rendszere. Nos, ebben a rendszerben a Király dűlő első osztályú besorolást kapott.
És most képzeljük el, hogy telik múlik az idő, és a terület gazdája azt mondja, első osztály ide vagy oda, történelmi hagyomány ide vagy oda, itt bizony befejezik a szőlőtermesztést.
Kalandos XX. század
Hihetetlen, de igaz. 1960 után az állam úgy ítélte meg, Hegyalja legmagasabb teraszain annyira nehézkes a szőlő gondozása, hogy nem foglalkoznak vele. Az akkori piacon a kevésbé jó minőségű bort is el lehetett adni, a nagyipari termelés nem bíbelődött az Öreg Király tőkéivel. Nyitottak viszont itt egy kaolinbányát, a többi részt meg hagyták, hogy benője az akác és a bozót. Szerencsére ismét kiváló borok készülnek itt, mert újra van gondos gazdája az Öreg Királynak, bár erre egész a 2000-es évek elejéig kellett várni.
Vannak helyek Hegyalján, ahová egyszer az életben el kell jönni. És vannak olyanok, ahová mégegyszer. A Király dűlő biztos ilyen. Aki egyszer ott járt, azt újra és újra vonzza, hívja.