Új tipp a Sárospatak-bakancslistára

Látogatás a kerámia manufaktúrában

Hová kiránduljunk, és mit nézzünk ott meg? Ha Sárospatak, akkor a Rákóczi-várat és a Megyer-hegyi tengerszemet vágjuk rá magától értetődően, pedig Patak tartogat valami más, a város történelmével legalább ennyire összefonódó érdekességet is a kirándulóknak. Valamit, ami annyira kézenfekvő, hogy észre sem vesszük.

Szemünk előtt a pataki tál

Szinte minden háztartás konyhájában van egy pataki tál, amit édesanyáink akkor vettek le a szekrény tetejéről, mikor évtizedekkel ezelőtt Kudlik Júlia a Főzőcske, de okosan sorozatban sütött benne, mi pedig mostanában a zsírmentes étkezés jegyében használunk egyre többször.

Ha ez eszünkbe jut, máris érezzük, valami nagyon ősi, Sárospatakhoz erősen kötődő dologra bukkantunk. Felkerekedtünk hát, hogy utánajárjunk. Alighogy a városba érkezünk, a vasútállomás előtt balra fordulva tipikus kisvárosi ipartelepre visz az utunk. Ez biztos nem turistának való, gondolná az ember, aztán az egyik épület széles üvegajtaján belépve mesevilágba csöppen.

Manufaktúra, múzeum és mintabolt

Hirtelen nem tudjuk, balra, a vásárolni valók felé vagy jobbra, a kiállítás felé forduljunk. Kedves idegenvezetőnk aztán finoman a múzeum felé terel minket, és milyen igaza van. Óriási szakmai tudással magyaráz; nem is csoda, tanulóéveitől kezdve dolgozik itt. A gyár történetét mesélve mondja, csupán két év volt, mikor a nagy, 250-nél is több embert foglalkoztató virágkor után máshol kellett munkát vállalnia.

A tejszínhab: a kiállítás

A kiállítás modern, a nagy és világos térben raklapok választják szét a teret és szolgálnak polcként az így még inkább ragyogónak tűnő kerámiák számára. Visz magával minket a hölgy lenyűgöző tudása, közvetlensége és az érzés, mennyire szereti mesterségét. A csodálatosan fénylő mázas kerámiák már csak a „tejszínhabot” jelentik. Felismerek köztük egy-egy darabot, amit gyermekkoromban láttam a szülői házban, egyet, amit az esküvőmre kaptam, egyet, ami ma is használok.

Egy kis történelem

A sárospataki kerámia történetében rengeteg érdekesség van, s változott is időről időre. Ahonnan most érdemes elindulni, az a 19. század legvége, mikor is négy fazekas család települ ukrán földről ide, köztük a Szkircsák család. A másik szál, hogy 1926-ban városi értelmiségek, tanárok, ügyvédek Ullrich Károly vezetésével megalakították a Pataki Kerámia Manufaktúrát. Kisvártatva Hamburgba, Bécsbe, Londonba is szállítottak, aztán a 1945 és 1975 között főként kályhacsempéket gyártottak, majd a 80-as években létrehozták azt a formavilágot, amit ma itthon és külföldön pataki formavilágként ismerünk. A manufaktúra és a Szkircsák család története összefonódott. Az „utolsó pataki fazekas család” adja át tudását, mestersége szeretetét és motívumainak gazdagságát a gyárban dolgozóknak. Tapintható a történelem, hisz idegenvezetőnk is Szkircsák Ilonától tanult.

Egy pillanatra nem csak tudom, hanem érzem is, mit jelent az, hogy évezredek óta sütünk agyagba „csomagoltan”. Hogy a Bodrog kínálta agyag, a Megyer-hegy kaolinja, a Király-hegyi vasoxidos föld mentén hogyan készülnek az első agyagedények, hogyan alakul ki a fazekasság a városban, s alapítják meg Sárospatak első céhét 1572-ben éppen a fazekasok

A cseresznye: a gyártási folyamat

Már átjárt a rácsodálkozás és a családias hangulat öröme, azt gondolom, ennyi volt, pedig a „cseresznye” csak ezután következik. A kitáruló ajtó mögötti óriási teremben ugyan csak néhányan ülnek, de legalább mindegyiküket név szerint is megismerhetjük, szót válthatunk. S mindazt, amiről eddig hallottunk, most a saját szemünkkel láthatjuk. Figyeljük a munkafolyamatokat: a korongozást, a merítést, a festést. Látjuk, milyen az első és a második égetés után egy tál. Most már elhisszük, hogy 120-szor kerül kézbe egy kerámia, míg elkészül, így értékét is jobban megbecsüljük mikor a vásárlói térben ajándékot válogatunk.

Fiatalos életkedv

Kifelé jövet, a gyárudvaron „megtekintjük” a még láthatatlan gyógynövénykertet. Nemrégiben új tulajdonosai lettek a manufaktúrának, az ő ötletük volt, hogy a sivár kert teljen meg az étkészletekre kerülő levendulával, csipkével, kakukkfűvel, és tavasszal már „3500 négyzetméternyi illat” fogadja a látogatókat.  Eddig azt hittem, az évszázadok lelassítják, és ezáltal teszik megnyugtatóan széppé Sárospatakot, most úgy gondolom, az évszázadok képesek arra is, hogy frissességgel töltsék meg.

Receptet kell keresnem, mert a vacsora ma biztosan pataki tálban készül, és barokkosban tálalom.

Jó tudni: A Sárospataki Kerámia Manufaktúra, Múzeum és Mintabolt óránként induló vezetéssel várja látogatóit, részleteket itt találsz.