Szovjet teherautóról esett le a sárospataki vár vendégkönyve

Egy könyv, amibe Széchenyi is írt

Valamikor a II. világháború végén egy könyvekkel megrakott orosz teherautó sietve fordult ki a sárospataki vár udvaráról. A híd után aztán olyan élesen vette a kanyart, hogy felborult. Időbe telt míg helyrehozták, és szétszóródott értékes rakományát visszapakolták. Egy könyv azonban meglapult az árokban.

A leesett kötetért később egy arra járó lehajolhatott, s úgy gondolta, bárhogyan is alakul a történelem, a könyv mindenképp a Windischgrätz családot illeti, akik 1875 és 1945 között a vár utolsó tulajdonosai voltak.

Elképesztő történet ez a II. világháború végéről, pedig valahogy így menekült meg a Sárospataki vár vendégkönyve a “felszabadító” szovjet hadsereg kezétől.

“A történet a hihetetlen események kategóriájába tartozik, mégis minden bizonnyal igaznak tekinthetjük. Én magam Dusóczky Tamástól, a Tokaji Borrend egykori nagymesterétől, szegi szőlőbirtokostól hallottam (aki gyerekként sok időt töltött Sárospatakon), ő pedig a Bécsben élt és a kilencvenes években jobblétre szenderült Windischgrätz Vincétől, a sárospataki vár utolsó tulajdonosainak leszármazottjától, a koronatanútól tudja.”- írta Kő András újságíró, aki a Magyar Hírlapban írta meg az esetet 10 éve. (Keress így rá: Páratlan dokumentumok a sárospataki vendégkönyvben!)

A vendégkönyv első bejegyzése 1841-ből való, és egész 1943-ig jegyezték benne a legfontosabb családi eseményeket, jeles vendégeket. Rögtön a 7. oldalon Széchenyi István aláírása, aki 1846-ban járt Sárospatakon. Eredetijét Anton Windischgrätz herceg őrizte, a legértékesebb oldalak másolatát azonban a herceg keresztfiának, Károlyi Lászlónak ajándékozta, és ebbe a másolatba tekintet be Kő András.

Gróf Károlyi István és felesége, Windischgrätz Mária onnan ismerős a Tokaj-Zemplén vidék felé járóknak, hogy ők üzemeltettek exkluzív szállodát a nemrég gyönyörűen felújított füzérradványi kastélyban.

Esküvőjükről a vendégkönyv 271. oldalán olvashatunk: „1930. július hó 8-án ment végbe a mi Médink esküvője Károlyi Istvánnal. A táncmulatsággal, kivilágítással és cigányozással egybekötött estét másnap délben követte az egyházi áldás. (…) A nyoszolyólányok gyönyörű magyar ruhában és pártában, bársony pruszlikban és brokát szoknyákban díszelegtek, míg uraikon jobbára szép díszmagyar feszült.”.

1931-ben születik meg fiuk, László, akit leginkább mint a fóti kastély lakóját ismerik országszerte. Gyerekként viszont a pataki várban „töltötte a szünidőt”. 1936-ban ő maga is írt a vendégkönyvbe. Nagy, nyomtatott betűkkel a nevét, és valamelyik rokon segített németül: „Es hat mir sehr gut gefallen und ich möchte von hier nicht wegfahren”, azaz: “Nagyon jól éreztem magam, és nem szeretnék innen elmenni”. 14 éves mikor a könyv az árokban landol, s az élet teljesen más fordulatot hoz…